Amikor vízen vagyunk

Praktikumok

Útközben mindenkinél legyen a hajóban vízhatlan zsák, kishátizsák, vagy kis hordó, benne: esőkabát, törülköző, fürdőruha, tartalék alsónemű, wc- papír, meleg ruha, naptej, szúnyogriasztó, fényképezőgép, innivaló, úti csomag(hideg ebéd), bicska, konzervnyitó, szemeteszsák.

Vízre szálláskor a kenut a parttal merőlegesen kézből engedjük a vízbe, majd a parthoz fordítjuk. Kikötéskor a folyással szembe álló kenut miután kiürítettük, a sodrás segítségével lefordítjuk, és amikor a partra merőleges, a farát kiemeljük, majd oldalról, ill. elől-hátul belefogva visszük fel a partra.

Vízre szállás és kikötés mindig folyásiránnyal szemben történik a parttal párhuzamos hajóval. Praktikus tradíció ez, ha gyors folyású folyón eveznénk lefelé és köves parton kellene kikötnünk, máshogy nem is tudnánk megoldani, mint folyással szembe állóra evezve a kenut. Az indulás ilyen vízen folyásirányba pedig repülő rajt lenne. Ha félmegoldásként szemből neki evezünk a partnak, a kenu félig felszalad, alja csikorog, eleje a parton, hátulja a vízben, közepe a levegőben. Nem arra tervezték, hogy így végigsétálgassunk rajta. Csak téli, hideg evezéseknél, amikor nem indokolt a vízbe lépni, kötünk kompromisszumot, amennyit feltétlenül muszáj. Kikötött hajót, objektumot nem szabad megközelíteni, még álló helyzetben is jelentős szívó hatással bírnak, ami arányos a folyás sebességével, és aránytalanul nagy bajt okozhatnak. Ugyanígy a kikötött objektum és a part között is veszélyes átevezni.

Lötyögős vízen, amikor minden csupa hullám, de nem tudni, merről jön, mert mindenhonnan, a legegyszerűbb, ha haladunk. Az idő is jobban telik, a víz lötyögése az álló hajóban várakozó legénységet jobban megviseli, mint a nyugodtan evezve haladót. Nagyon lötyögős nagy vízen „be kell térdelni” úgy, hogy mindenki lecsúszik az üléséről két térdre, és rövid kis húzásokkal evez. Épp csak vízfogáshoz emeljük ki a lapátot. „Letámaszt” vezényszóra alsó lapáttámasszal kell stabilizálni a hajót, minél távolabb a testtől.

Szembe szélben az alsó kézzel lejjebb fogunk, és a szélbe belebújva, apró, rövid, sűrű lökésekkel, a felső kar tolásával haladunk, a víz felszínén húzunk, élével visszük előre a lapátot.
Oldalszélben, tavon, tengeren, ha nagyon erős a hullámzás, cirkálunk. Egy szakasz félig szembe fordulva, egy szakasz félig háttal fordulva. Ha még erősebb, kievezünk a partra, vagy beevezünk a mélyebb vízbe, ott általában kisebb a hullámzás. (csak bevállalósoknak) Hátszélben hosszú, lassú, mély húzásokkal kell evezni, és a kenu hátulját célszerű terhelni. Hátszélben könnyű megfázni, és labilis lesz a kenu.

Ha hullám jön és van idő, érdemes szembe fordulni azzal, főleg ha lapos aljú, meredek falú a kenunk. Szembe fordulás helyett megteszi a 45 fok is. A hajóba került jelentősebb mennyiségű vizet mindig ki kell merni, mert ha a kenu kelleténél jobban megsüllyed, akkor a sikló testből merülő és labilis, vízben forgó test lesz. A kenu megbillenésekor az összes víz egy oldalra dől, és tovább dönti a kenut.

Ragadós sekély állóvízen sűrű, rövid, lökésekkel haladunk a felszínhez közel húzva.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli:
search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close