Category Archives: Okosságok

A maraton túraversenyzésről

A túraversenyzésről 

A rekreációs és a verseny vonal sajátos találkozását jelenti a maratoni versenyek világa. Azért kell ezt megemlíteni, mert Magyarországon is egyre több olyan túraversenyt rendeznek, mely az amatőr vízitúrázókat várja elsősorban.  Gene Jensen amerikai műhelyében az 1940-es évektől egy új hajótípus, a verseny- és túra hajó keveréke jelent meg, ezzel együtt egy új lapáttípus és újfajta evezési stílus is született. Újításaival Jensen újabb lökést adott a kenus világnak.

Eredeti neve Eugene Jensen.  Maratoni versenyzői karrierje során az 1940-es évektől extra hosszú,  500 mérföldes versenyeken indult sikerrel.  Tizenhét évesen gondolt egy merészet, és 1000 mérföldet buszozott  az akkor piac vezető  Peterborough Kenu Társasághoz azzal az ötlettel, hogy építsenek számára egy egyedi, az eddigieknél hosszabb és gyorsabb kenut. Persze üres kézzel tért haza, és ettől kezdve társával Mike Cichanowskival, a későbbi (mai) Wenonah kenu építő cég alapítójával nekiálltak a hajó tervezésnek, hajóépítésnek

wpid-gene31

Jensen aktív marathon versenyzőként folyamatosan a hatékonyságot kereste, kutatta. Meg akarta reformálni a hajó formáját, ki akarta küszöbölni a „J” húzáskor a kormányzással és ütemvesztéssel fellépő fékező hatást, és mindig jobb megoldást keresett az ülő helyzetben leadható erő – lapát hossz – lapát forma összefüggésére.

Sit and switch

1949-től elsőként  mert szakítani a „J” húzással. Addig  szentségtörésnek számított, ha egy kenus nem végig azonos oldalon evezett és kormányzott. Jensen kiszámolta, hogy ha mindkét oldalon azonos erővel tud evezni és nem kormányoz forgatással, akkor egy maraton versenyen a csapásonként nyert centimétereket összeadva igen komoly előnyre tehet szert, nem beszélve az egyes izomcsoportok oldalváltásokkal járó pihenési lehetőségéről. Három csapásonként tehát oldalt váltott egyesben is, párosban is. Átfogáskor az új oldali alsó kézzel a másik alá fogott, pontosan úgy, ahogy azt a Hawai-i tengeri kenu versenyeken teszik.  A versenyzőtársak vigyorogtak, Jensen nyert, a következő évtől az oldalváltásos maraton evezés nem volt kérdés.

hit and switch

Következő újítása a hajlított szárú lapát volt. Az ülő helyzet és a kikormányzás nélküli technika miatt rövideket húzó, ezért  magas csapásszámmal evező versenyző a test mellett elég hamar szabadít. Jensen érezte, hogy az ülő helyzet a hátra dőlő medence miatt nem tesz lehetővé olyan fokú szabad törzs munkát, mint a „seggtámaszos” két térden támaszkodós, és még kevésbé mint a fél térdeléses technika, ezért ülve a lapát nagyobb mértékben billen át, mint  magasabban térdelve. Mivel az ülés miatt a törzs nem tud emelni, a túra technikából pedig eleve a törzs előre döntős, toló technika érvényesült, ezért rájött,  hogy ha a lapát a toll hátlapja felé hajlik, akkor a kétkarú emelőként működő lapát tollának vízzel bezárt szöge hatékonyabb előrehajtást eredményez, amennyiben a szabadítás még a test vonala előtt-mellett megtörténik. A versenyzőtársak hasukat fogták a furcsa lapát láttán, Jensen nyert, két éven belül mindenki ezzel a lapáttal evezett (bentshaft paddle).  Manapság 7 – 14 fokban döntik a lapát tollát a nyélhez képest, de némi tovább fejlesztéssel olykor a nyél is hajlított. Jensen e lapáthoz fejlesztette ki az un. kobra mankót.

BENT_SHAFT_LRG               bentshaft

2009large-grip maraton mankó, kobra fogás     a-series-grip

Jensen harmadik újítása a Mike Cichanowski-val közösen kidolgozott  J-kenu forma (Jensen canoe). Egyik újítása, hogy a korábbi szakmai vitát lezárva (hal forma) a kenu legszélesebb pontját a középvonal mögé vitte, ezzel a hajó orra lényegesen élesebb, soványabb lehetett. A sebességet nagymértékben befolyásolja, hogy egy hajó fara mennyire könnyen válik el a víztől – ezt a tulajdonságát az általa keltett hullámokból is kiolvashatjuk – Jensen minden szempontot figyelembe vett a tervezéskor, hajója minimális változtatásokkal máig a legjobb maratoni túrakenu. Ugyanez a logika és hajóforma volt jellemző a méret kritériumok szerinti rövid távú versenyhajók építés idején is.

Jensen kenu   régen és ma  JensenV1

És végül egy kis film a nagy újítóról   ITT

Vízitúráinkról, rólatok, rólunk

Túráinkról, rólatok, rólunk

A természetjárás, vízitúrázás személyes és közösségi élmény.

Akkor mutatja meg igazi értékeit, ha elfogadod azokat a feltételeket és azt a nyelvet, melyeket a természet veled szemben szab. Eshet az eső, lehet sár, süthet a nap, a szúnyogoknak is élni kell valamiből. Nincs se klíma, se jakuzzi, viszont all inclusive minden megvan, ami természetes. Ezt el kell fogadni, ez is része annak, hogy egy nyelvet beszéljetek. Ha hadakozol, küzdesz ellene, kudarc az egész, ha azonban belesimulsz, életre szóló élmény lesz.
A vízen mindannyian vendégek vagyunk. A Természet jó vendéglátó, nem dobálja el a szemetét, nem hőbörög, hagyja aludni a megfáradt utazót, nem érti félre a magyar virtust. És mi sem, mert tiszteljük, hogy mások is ebbe a vendégségbe jönnek. Ezt várjuk tőled is, de a többi túrázótól is. Akik velünk eveznek, azok szerencsére ugyanígy gondolják ezt.

Ne veregesd vállon a vizet! A víz éltetőd, múltad, jelened, tested, elméd – jó barát, melyből élet fakad, amely ringat, simogat, megtart, ha tiszteled. Ha azonban lekezeled vagy letegezed, nos  akkor nagyon gyorsan rájössz, hogy „azért a víz az úr”.

Minden túrán megtanítjuk az adott vízen szükséges elméleti, víz ismereti, mentési alapismereteket és tudnivalókat, megtanítjuk azokat a gyakorlatban alkalmazható evezés-technikai elemeket, amelyekkel  biztonságban érezheted magad, és sikeres leszel.

Biztonságról vallott nézeteinket, megtalálod kenuiskolai rendszerünk “Mentés” oszlopában. Túráinkon a megelőzésre, helyezzük a hangsúlyt, tudjuk azokat a szabályokat, melyekkel nagy valószínűséggel elkerülhető a veszély. Túráinkon gyakran játékos szimulált mentési gyakorlatot is szervezünk.

Csoportosvezetett túrákon a túravezető szava szent, akkor is, ha okosabb, szebb, erősebb, tehetősebb vagy. Egy dolog ugyanis nem a tiéd – a felelősség. A túra egészén a túravezető, akárcsak vízen a kormányos döntéseket hoz. És bizony egészen más egy döntést megítélni, mint meghozni. 

Ezért aztán minél képzettebb vagy a vízitúrázás tudományában, annál értékesebb az együttműködésed. 
Igyekszünk  mindent megtenni  azért, hogy biztonságban légy és jól érezd magad. Segítünk a problémák megelőzésében, megoldásában. Cserébe azt kérjük, fogadd el, hogy nem jár minden döntéshez egyben magyarázat is. Aki maga akar dönteni, annak magában kell túráznia. Hatalmas élmény, de más.

Túravezetőink kivétel nélkül nagy tapasztalattal rendelkező, emberekkel foglalkozó sport szakemberek, akik túravezetői képesítéssel rendelkeznek.
Túráinkat átlagemberekre, családokra szabjuk, de a haladók is megtalálják a nekik való vizeket, kihívást.

Gyere hát velünk,  . . . mert vízen lenni jó . . .!

Hoznivalók

Hoznivalók

√                

(pléh)bögre  
befőttes gumik biztosítótűk, varrófelszerelés  
bicska  
szigetelő szalad, papír, füzet (túranaplónak)  
csipesz  
első nap vacsoráig kaja  
esőkabát és –nadrág  
fehér vászonsapka  
fehérnemű  
fej-, fog-,egyéb fájdalomcsillapító, sebtapasz Betadin, Pantenol, csípés-, láz elleni-előtti-utáni csodaszer, Polybé tabletta, hasmenés gátló-korrigáló, sebtapasz                                                                 
fejsze/balta  
fényképezőgép  
fürdőruha  
gyertya (vizesen is, elem nélkül is műkszik)  
hálózokni  
hálózsák  
kanál(gép) villa nem kell  
kártya, társas, tollas, labdák, gitár, stb.  
kis párna (fenék alá, ne hidd, hogy mindenhol edzett vagy)  
kisméretű hátizsák a napi cuccnak, v. kishordó, v. vízhatlan zsák  
konzervnyitó  
konyharuha, szalvéta, vágódeszka  
körömcsipesz  
kulacs  
meleg zokni (hideg felesleges)  
melegítő  
mélytányér  
min. 5 m. madzag, kötél (mindenre, akármire, bármire)  
napozókrém  
napszemüveg  
oldaltáska (hasitasi)  
öngyújtó  
pénz  
pizsama(megfelelő puha, meleg izé)  
polifoam (matrac),  
pólók  
Pulóver (vagy valami melegebb cucc)  
rövidnadrág  
sátor  
strandpapucs  
szandál,  
személyi igazolvány, kedvezményekre jogosító igazolványok                                                                                                                    (pl. diákigazolvány, biztosítás, Taj kártya fénymásolva,  
szúnyogriasztószer  
szülő ( hozzátartozó)telefonok ( vagy akit értesítsünk, ha baj van)  
tartalék nylonzacskók  
tatalék sátorkaró (hogy ne kelljen a kanalakat összelopkodnod, ha elveszett néhány)  
távcső  
tisztálkodó készülékek,WC papír, pézsé, zsebkendő,  
torna cipő, póttornacipő  
törülközők  
vékony hosszú ujjú fehér ing + nadrág  
zseblámpa elemmel égővel(tartalék)  

Kajak iskola, kenu iskola, evezős iskola

KENUISKOLA – EGY AJTÓ  A VILÁGRA

100_1767_064030 kenusuli P1000922

…persze  nem  mindenáron. Evezni, korcsolyázni, síelni, teniszezni is lehet pusztán a mozgás öröméért.  Ha azonban nekiállsz, és korcsolya-, sí-, tenisz-, stb. órákat veszel, tehát igényesebb vagy, és többre vágysz az autodidakta barkácsolásnál, akkor kenuiskolánkban egy hétvége irányított gyakorlás után többet megtanulsz, mint magadra utalva évek alatt. Képes leszel önálló, tudatos manőverekre, és az ezekhez szükséges húzásokra, megértesz olyan összefüggéseket, melyek segítségével egyszer csak egy új ajtó nyílik előtted a világ felé.

Nyisd hát ki ezt az ajtót, készülj fel, és lépj be (vagy ki?) rajta!

Kenuiskolai szintek

Kenuiskolai kurzusok

Kenuiskola folyamatábra             

Kis gyakorlással ide is eljuthatsz:    Freestyle kenu

Szösszenet a túrakenuzásról, egybekről

Szösszenet a túrakenuzásról, egyebekről 

„… teremté ezért a nyolcadik napon az kenut, és látá vala, hogy igen nagyon jó volna…”

(Andy apokrif)
A valaha talált egyik legrégebbi hajó lelet egy Nigériában feltárt 8000 éves kenu,
a bödön hajó korszakból.
 
          
 Hazai és külföldi vizeken szervezett vízitúráinkon olykor nem árt, ha egy-egy feladat megoldásakor fejben is felkészültek vagyunk. Az alábbi írást azoknak szánom, akik szeretnének kicsit elmélyedni a kenuzás, túrakenuzás elméletében és gyakorlati eszközei között, akik tudni akarják, mikor mit, miért tegyenek, mi mit jelent, és mit nem.
 
               
Egytollú kenulapáttal evezünk, folyamatosan azonos oldalon. A lapát részei: a mankó (fölső fogantyú), nyél, toll ( a lapja).
A lapát alakja és arányai, a mankó formája két, egymástól markánsan különböző technikáról mesélnek, a kanadai vadvizes-ereszkedő, és az európai síkvízi-haladó túra technikáról, e kettő összevetéséből értjük meg a verseny technika sajátosságait.Ülve evezünk. A kanadai indiánok nyírfakéreg kenuikban, később a fehérek famegmunkálásra alkalmas szerszámaikkal készített fa kenuikban is két térden- sarkon ülve eveztek, ezt teszi a mai vadvizesek egy része is. Az indiánok azért, mert a sátorban sem volt székük, miért legyen a kenuban, guggolva ingatag, a hajó alján ülve lehetetlen nagy erőt kifejteni, a fehérek azért, mert ezt tanulták az indiánoktól, és mert rájöttek, hogy a köves, zúgókkal tarkított, zabolátlan folyókon két térden sokkal könnyebben semlegesíthető a kenu billegése, mint ülve, és egyszerűen szabályozható, hogy a súlypont, magasan, vagy alacsonyan legyen-e. Minél magasabb a kenus súlypontja, annál labilisabb a helyzete, de
annál nagyobb erő leadására, és annál nagyobb vízfelület befogására képes. A kenutól való távolodási képesség pedig egyenesen arányos a stabilitással.
 
A fehérek ezt hamar eltanulták, és mivel Kanadában nem utakat, hanem hajókat építettek a hódítók, a vadabb vizeken a két térden evezés,- olykor elöl – hátul csáklyázva kormányzás vált autentikus technikává. Az ülve evezés a nyugodtabb, síkvízi területeken, ill. a nagyobb, szilárdabb építésű kenukban alakult ki.
 
Az elöl-hátul kormányzás technikáját alkalmazták a hódítók és prémkereskedők azokon a teherszállító kenuikon, melyeket, a Hudson öböl nyugati partján a nyugati Cree indiánok készítettek, mérete 1112 cm x 173cm volt, a kanadai Civilizáció- történeti Múzeumban kiemelt helyen szerepel, ez a Voyageur Canoe a kanadai nemzeti érzés alapja. Ez volt az a jármű, amely helyettesítette az utakat, amely lehetővé tette a kanadai prém kereskedelem beindulását, amely körül megszületett az utazó,
felfedező, prémvadász a voyageur, és a hivatásos kenus mítosza, akik voltak olyan kemények, vidámak, merészek, mint a cowboy, vagy az aranyásó, de nem körözték őket, nem pisztollyal, hanem dallal, munkával, felfedezéssel, vadászattal, nyáron bérkenuzással, télen kutyaszános fuvarozással keresték kenyerüket.
 
Az elől-hátul kormányzás feladat megosztásában a kenu orrát az elöl elhelyezkedő kormányos igyekezett eltávolítani a közeledő akadályoktól, kövektől úgy, hogy mindkét oldalra átnyúlva, de fogás változtatás nélkül rászedett a hajó orrára, azaz oldalról az orr felé húzott, vagy egyszerűen ellökte a hajót a kövektől. A hátsó kormányos segített ívbe vezetni a hajót, hogy a hátulról jövő sodrás ne érje a hajót oldalról, mert az általában boruláshoz vezetett. Elől az irányból kitérítés, új irányba berántás, vagy a jó irányból akaratlan kitérülés és visszairányítás, hátul az új irányba ívre vezetés, kezdeményezés, vagy lekövetés történt. Leegyszerűsítve az első kormányos irányba „húzta” a kenu orrát, a hátsó irányba „tolta” a kenu farát, mielőtt még a rohanó víz oldalba kapta volna a hajót. A szükség szülte elől-hátul kormányzásból nőtt ki az a briliáns technikai repertoár, mely a mai vadvízi kajakosokat, kenusokat oly meggyőzővé teszi. És fordítva, minden, amit ma számítógép tervezésű hajóinkban tudunk, alapjaiban megvolt a voyageur canoe-k világában. Az elől-hátul kormányzás tehát ezekben a hajókban teljesedett ki, és lett alapja a klasszikus kanadai felállásnak – egy kenu-két ember-, ahol az első és hátsó embernek egymástól részben eltérő, de pontosan meghatározott feladata, és saját technikája volt, és ahol a kenuk mérete – egyik sem volt több 6 m-nél-, lehetőséget adott a finomabb, árnyaltabb, virtuózabb technikai elemek kidolgozására és rögzítésére. Ebben a felállásban a kenu forgáspontja valamivel a hossztengely közepe előtt volt.
 
Amikor azután egy ember evezett a kenuban, ahhoz, hogy vadabb vízen el tudja látni az első és a hátsó ember feladatát egyaránt, azaz a kenu elejét is, hátulját is el tudja fordítani, a forgáspontot a leggazdaságosabb helyen, középen tartva, középtájon kellett elhelyezkednie, ahonnan előrenyúlva és hátra fordulva mindkét feladatnak meg tudott felelni, és meg kellett találni azokat a lapátállásokat, szögeket, hajódöntéseket, amelyek segítségével egyedül is uralta a kenu orrát is, farát is, és az oldalazó technikák révén nem csak manőverenként fél (vagy az eleje, vagy a hátulja), hanem az egész hajó testet. Ld. Omer Stringer storry, canadian style paddling. Kialakult és kiteljesedett a kenuzás technikája és iskolája, mely magába foglalta mindazt a tudást, amire a névtelen elődök a túlélésért való küszködéstől a tudatos, tanulható technikákig rájöttek.
A nagy kenukban ülve eveztek, mert nem kellett a stabilitásért megküzdeniük. A kisebb hajókban azonban, amelyek jobban ki voltak téve a víz szeszélyeinek maradt a térdelés. Ezért aztán tőlünk nyugatabbra, ahol a keményebb vizeken manapság is túráznak kenukkal, ill. ahol a tradíciónak van még némi értéke, természetes a két térden térdelés. ill. a térdelőülés.
 
Az afrikai, arab bennszülöttek között vagy a távol keleten és az állóvizű, sekély, mocsaras, ártéri vadász területeken mindenhol az álló testhelyzet, és a csáklyázás is elterjedt. Jellemzően kenuik sem felkunkorodó orrúak, ami véd a hullámzástól, becsapódó víztől, hanem vagy fatörzsből kivájt, kiégetett bödön kenuk, vagy a fakérget egyszerűen felhajtották, mint mi a papírt, ha csákót hajtogatunk.
 

 
Az állva evezés számos mediterrán halász nemzet gyakorlatában elterjedt. Mindenhol, ahol a viszonyok ezt megengedik, hatékonyabb, mint az ülve, térdelve evezés. Tengerparti kultúrákban a gúzsevezővel (kétkarú emelő elven), állva, menetirány felé fordulva evezés vált általánossá. Ennek egyik oldalága lett a világ egyetlen hossz- tengelye mentén is aszimmetrikus hajója, a velencei gondola-evezés (mindig jobbos)
Mi ülünk. A kenuban egymás mögött ülve egymáshoz képest ellentétes oldalon evezünk. Amelyik oldalon evezünk, azzal a kezünkkel a toll fölött10-25 cm-re, a másikkal a mankót markolva fogjuk a lapátot. Húzáskor lehetőleg függőlegesen tartsuk a lapátot, így rá tudunk arra dőlni, és a súlyunkkal evezünk, nem a karunkkal. Az elől ülő adja a ritmust, ami nélkül – és ha nem egyszerre evezünk -, billeg a hajó. Takarékosan, a nagy izmainkkal evezzünk, próbáljuk az erőt a húzás irányába közölni. Megkülönböztethetünk elől- és hátul terhelő, azaz a testvonal előtt, és inkább a testvonal mögé erőt közlő technikát. Előbbiben az alsó kar-váll, utóbbiban a fölső kar-váll és a nekik megfelelő testfél dominál.Síkvízi túrázásban hátul kormányzunk, a hajóban a leghátsó tehát a kormányos, és egyben parancsnok. Ő látja be a hajót teljes hosszában, ő érzékeli leginkább az irányokat, az oldalra sodródást, az ő látószöge a legnagyobb.
A parancsnok önállósága és felelőssége a köteléken belül korlátlan.
Ő felel a hajó és legénység épségéért, az út sikeréért. Szabadon dönt legjobb tudása szerint, és nem él vissza helyzetével. Korától függetlenül parancsnoka és gondviselője a legénységnek, ezért korától függetlenül méltónak kell lennie csapata bizalmára. Két feladata van, kormányozni, és döntéseket hozni. Utóbbi a nehezebb.

A túra kenut kezdő szinten úgy kell elképzelni, mint az iránytű tűjét, ami középen van felfüggesztve, ha egyik csúcsa jobbra, akkor a másik balra tér ki a korábban már említett középponti forgáspont körül. Megjegyzendő, hogy a hátul kormányzás esetén mégsem olyan egyértelmű a forgáspont helye. Elvben a hajó középpontja, gyakorlatban azonban bizonytalan, a középpont és a kormányos között állandóan mozog, sőt mivel a kenu hátsó fele már rendezetlen vízmolekulákkal találkozik, ezért azokon könnyebben csúszik oldalra, a forgáspont normál terhelés (egyenletes trimmelés) mellett a középpont elé kerül. (A kormányzás profibb szinten éppen azt jelenti, hogy ha a helyzet úgy kívánja, a hajó elejét kell mozgatni a hátulja körül, ilyenkor a forgáspont a közép mögött van, ellenkező esetben fordítva, azaz a helyzet szerint irányítjuk a kenut egyeneseken, íveken, oldalra, vagy az orra felé.)
 
 
Alapesetben tehát a hátul ülő kormányosnak valamihez oda kell húznia a kenu farát, hogy az orra az ellenkező irányba forduljon, ill. valamitől el kell tolni, hogy az orr a lapát oldal felé forduljon. Ez a valami a víz. Ezért vagy oldalról maga felé, maga mögé húz, hogy a kenu farát oldalra odahúzza a vízhez…,
 

 
…vagy elúsztatja maga mögé a lapátot, hüvelykujját előre forgatva élére fordítja, és a nyelét a kenu oldalához támasztva, a mankót befelé húzva, elfeszíti a kenu farát a víztől.
 
Az egyes evezés (egy ember-egy kenu)
 
A fentiekből adódik, hogy amikor a kenu eleje az egyik, akkor a hátulja a másik irányba tér ki. Ha egytollú lapáttal a kenu egyik oldalán evezünk, annak orra az ellenkező oldalra, a lapáttól el, fara azonos oldalra, a lapát felé fordul:Ha ezt a fordulást meg akarjuk állítani, azaz a kenut egyenes futásban tartani, akkor vissza kell hoznunk az orrát, ill. vissza kell tolnunk a farát:„C“ „J“ „L“ húzásnak nevezik ezeket a manővereket.Legáltalánosabb és legtakarékosabb a J húzás, amikor a lapátnak húzó lapjával közöljük az erőt kifelé is. Forgatásnak, esetenként kiforgatásnak nevezzük. Szabadítás – a lapát vízből való kivétele – előtt felső kezünket hüvelykujjunk előretolásával csuklóból előre elforgatjuk.Túra kormányosok és horgászok gyakran alkalmazzák az L húzást, amikor a lapát hátlapját használjuk a kifelé történő erőközlésre. („Lapjával húz, élivel kormányoz“- tanítja Matula bácsi a Tüskevárban). Hüvelykujj felőli oldal hátra fordul. Kitűnő, kényelmes és hatékony technika, de bonyolultabb menővereknél nem mindig elég.Általánosságban, kis túlzással, és a trimmelis függvényében úgy vehetjük, hogy a kenus helye az a pont, ami körül a kenu elfordul.
Világos, hogy ha ez a pont a kenu farában van, akkor a kenu fara körül csóváljuk az orrát jobbra-balra. Ha a kenu orrában evezünk, akkor fordítva, az orr körül lendül a fara. Vagy csak az orra, vagy csak a faramozdul. Egyértelmű, hogy a leghatékonyabb, rángatástól mentes íveket a kenu közepén, pontosabban a közép mögött elhelyezkedve rajzolhatjuk, amikor a hajó mindkét végét képesek vagyunk elmozdítani a közepéhez képest, ill. a közép körül.Oldalra sodródáskor, szűk, gyors kanyarokban lehet szükség a C húzásra, amikor a hajó orrát behúzzuk, farát eltoljuk.
J és L húzást a kenuban középtől hátrafelé bárhol elhelyezkedve alkalmazhatjuk, a C húzást közvetlenül a kenu közepe után elhelyezkedve alkalmazzuk, amikor a közép elé fogva tudjuk az orrot behúzni. Azaz: kanyargós, nehéz vízen sokkal htékonyabbak vagyunk, ha a közép mögötti helyet foglaljuk el. Ha ellenkező irányba, a lapáttal ellentétes oldalra akarunk fordulni, akkor hátul elhelyezkedve „rászedünk a farára“ de középen elhelyezkedve ez esetben is jóval szebb, és főleg hatékonyabb manővereket hajthatunk végre. A kenu orrát be tudjuk tolni az ívbe, ezért jóval kisebb az oldalra kifelé sodródás. Ez az íves csapás. (söprés) A trimmelés azt jelenti, ahogy elhelyezkedésünkkel beállítjuk a kenu fekvését, azaz hogy az orra, vagy a fara álljon-e ki. A közép elé két esetben visszük a súlypontunkat, egyrészt akkor, ha nagyon meredek ívet kell végrehajtanunk úgy, hogy a hajó forgáspontja a közép elé kerül, tehát az orránál többet mozog, szinte levegőben lendül a kenu fara, ilyenkor egy gyors mozdulattal a manőver közben egy lábbal előre lépve, féltérden elhelyezkedve hirtelen terheljük meg a hajó orrát, – nehéz technika, másrészt, ha erős szembe széllel kell megküzdenünk, akkor előre helyezkedhetünk, ettől a kenu fara kiáll, és a szembe fújó szél mindig vissza nyomja azt mögénk, azaz egyenesbe.

Kenu utak Kanadában

Kenu utak Kanadában

FGH 

Míg az amerikai Vadnyugat főszereplője cowboy, a tehénpásztor, kocsmahős, revolver bajnok, addig Kanada nemzeti hőse a voyageur, a hivatásos kenus. Amikor az angol, skót, francia telepesekkel a tőke is megjelent a jórészt még feltáratlan Kanadai tó- és erdőrengetegekben, a figyelem elsősorban a hihetetlen gazdagsággal kecsegtető prémkereskedelem, azon belül is a hód prém  körül összpontosult. A hód persze az indiánok számára is nélkülözhetetlen volt, húsa csemegének számított, prémjéből ruhát, fogából kiváló vágó szerszámokat készítettek. A hód Kanadában számtalan család, cég, egyesület jelképe, a kenu lapátok tollának  első és meghatározó formája a hód (és a vidra) farka volt. A  hód ugyanúgy végezte,  mint az amerikai síksági indiánok táplálék állata, a bölény. Úrinő hódprém nélkül, úriember hódbőr kalap nélkül nem tudta elképzelni magát. Európa kivégezte a hódot.



lapátformák  hód 06_rs

Kanadában nem postakocsi utakat, hanem hajókat építettek a hódítók, az indiánoktól megtanult kenuzással  számukra ismeretlen útvonalak ezer  mérföldjeit járták be vad, zúgókkal, zuhatagokkal tarkított veszélyes  vizeken. Ezeknek az utaknak és Kanada nemzetté válásának volt a hőse a voyageur, aki kis termetű kellett, hogy legyen, mert így több rakomány fért a kenuba, napi 16 óra evezés után tábort vert, dalolt a tűznél, állandóan vidám volt és harsány, a felfordított kenu alatt aludt, a zuhatagok mentén hátán cipelte a 90 fontos kötegekbe csomagolt  prém bálákat  és a kenut, ez volt a híres-hirhedt  portage,  ma átemelésként emlegetjük, szabad volt, bohém és független.

images VO1 2733796543_80c755842f

A két vezető prémkereskedelmi vállalat, a francia  North West Company, és a kettőjük viaskodásából végül győztesen kikerülő brit Hudson’s Bay Company szervezte  a több száz kenuból álló szállítmányokat, amelyekben a  „brigádok”-ba tömörülő,  évekre szerződő voyageur-ok  élete zajlott.
A voyageur-ekre legnagyobb veszélyt az időjárás jelentette. Az esőzések, olvadások miatti hirtelen áradások állandóan megváltoztatták a már ismert zúgókat, olykor a járhatóság látszatát keltetve ezért, mindig mindent újra kellett értékelni egy út során. Egy-egy szélesebb öböl, torkolat, víztározó leküzdésekor a szél jelentett veszélyt. Kanada tavai, torkolatai tenger méretűek, tengeri méretű hullámokkal. Ha a csapat egy túlterhelt kenuval az átkelést választotta a part menti kerülés helyett, akkor ugyan időt nyert, de számolnia kellet akár az elsüllyedéssel, akár a kenu ketté törésével. A voyageur kenuknak ezek miatt a nagy hullámok miatt, és a zúgókon való áthaladáskor felcsapódó víztömeg miatt ilyen magas az orruk. Egy brigád 6-8 kenuból állt, a vezérhajó rossz döntése veszélybe sodorhatta az egész brigádot.

n_bn_bv_001341   bdv_233408

A néhány évet leszolgált voyageurnak joga volt prémsapkájába piros tollat tűzni, de valamennyiük nyakát és derekát piros kendő díszítette, lapátjuk tolla is gyakran piros, ők honosították meg Kanadában a piros színt. Ezek a kemény legények szenvedélyes táncosok voltak, akik a szabadság, a kaland kedvéért hagyták ott a fülledt francia várost. Vidáman  kereskedtek az indiánokkal,  főzési kellékeket , alkoholt, gyöngyöket, csecsebecséket, fegyvereket, lőszereket, takarókat, varró kellékeket, lisztet és sót kínáltak gyógyfüvekért, húsért, olykor asszonyért  cserébe.   Haj,..…ez volt ám a vízitúra…!

heming_canoe_yeltoq

Amerika erőszakos, gyilkosságokkal, csonkításokkal, kínzásokkal, kitelepítésekkel, szószegéssel, járványok szándékos elterjesztésével csipkézett fehérek általi  „meghódításával” ellentétben Kanadát jóval később, és békésebb módon lakta be a fehér ember. Trader-nek, trapper-nek, voyageurnak általában a francia túlfinomult poshadt polgári élettől menekülő kalandvágyó, romantikát kereső férfiak álltak, akik jól érezték magukat a szabad ég alatt, és akik  valamely zuhatag habjai közt lelt halálukkal, vagy végig dalolt életükkel, olykor több indián  feleségükkel, de elsősorban a minden körülmények közötti helytállás hősies példájával  Kanada felemelkedésének, a kenukultúra elterjedésének, így közvetve a mi felhőtlen  túrakenuzásunknak is megalapozói voltak.

 

Teherbírás és biztonság.

A feladat  és a közeg kialakította a legalkalmasabb járművet. A  voyageur-ek posta- és teherszállító kenuikon tonnákat szállítottak, gyakran folyással szembe is. Ezeknek a kenuknak két alap- és számtalan altípusa alakult ki. Nyírfakéregből készültek, akárcsak kisebb testvéreik, de elkészítésük jóval több időt vett igénybe. Ugyanilyen méretű, part menti tengeri hajózásra alkalmas (Nootka, Haida, stb) bödönhajók is rendelkezésre álltak, és folyamatosan működtek a nyugati partvidéken, de erre a feladatra elsősorban a súlyuk és szélességi méret határaik miatt alkalmatlanok voltak. A keleti partok irányába a „Grand Portage”-on   használták a nagy, általában 11-13 m x 170-180 cm-es  (7:1 hossz-szélesség arányú) Canot de maitre-t, a mesterkenut,  mely a  kanadai Civilizáció-történeti Múzeumban központi  helyen szerepel, ez a  klasszikus Voyageur  Canoe a kanadai nemzeti érzés alapja.

voyager_canoe             1607011351_f6347d7a73

Ezt a kenut eredetileg a Hudson öböl nyugati partján a nyugati Cree indiánok készítettek.  Ez volt az a jármű, amely utak híján lehetővé tette a kanadai prém kereskedelem kibontakozását, amely bekapcsolta Kanadát a világkereskedelembe. Egy ilyen kenu kb. 3-4 tonna árut volt képes elvinni, merülése ehhez képest csekély volt, parton szállításához pedig elég volt 3-4 ember. A  prémet bálákba kötegelték, melyeket egy-egy portage során több fordulóval kellett olykor 10-20 km-es szakaszon elvinni köves, sziklás, hegyi terepen. A Mesterkenut 6-10 kenus hajtotta,  akik cédrus üléseken ülve eveztek. Egy-egy voyageur út 1000-2000 mérföldet szelt át napi két étkezéssel.

fig17_235519 bálaV

Azokon az északi területeken, ahol még több átemelésre volt szükség,  a  kisebb Canot du Nord, az Északi –kenut” használták. Az “Északi-kenu” mintegy hét-nyolc méter hosszú volt és hajtásához elég volt  3-6 kenus. Ez lett a leggyakrabban használt, legismertebb nagy kenu. Megpakolva összsúlya másfél tonna volt.

A hagyomány erről a két típusról beszél, a valóságban azonban jóval több féle voyageur kenu futott Kanada vizein. Ismét a funkció szerinti adaptációval találkozunk, nagy vízen se bárka, se csónak, se semmi egyéb, csak a voyageur  kenu, a gyakori átemeléses vizeken pedig a könnyebb, rövidebb  kenuk voltak egyedül alkalmasak a feladat ellátására.

A voyageur kenut nem lehetett csak hátul kormányozni sem mérete, sem súlya, sem a vad vízviszonyok miatt, ezért azt elől-hátul kormányozták, ez a technika már a korai tutajokon is megjelent a viszonylag tehetetlen sodródás miatt, de itt teljesedett ki, és lett a későbbi összes kenus technikai elem és manőver alapja.

Ezért az első és hátsó kormányos lapátja jóval hosszabb volt, ők ha kellett állva dolgoztak, jellegzetes  feladat megosztásukban az elöl elhelyezkedő kormányos igyekezett a kenu orrát eltávolítani a közeledő akadályoktól, kövektől úgy, hogy mindkét oldalra átnyúlva, de fogás változtatás nélkül rászedett a hajó orrára, azaz oldalról az orr felé húzott, egyszerűen ellökte a hajót a kövektől,  vagy mint manapság a túrakormányzásban tesszük a kenu farában,  a lapátot lappal a hajó oldalának támasztva éllel  elfeszítette a víztől a kenu elejét. Ettől a hajó az ellenkező irányba fordult. Ez volt az „ék”.  A hátsó kormányos segített ívbe vezetni a hajót, hogy a hátulról jövő sodrás ne érje a hajót oldalról, mert az általában boruláshoz vezetett. Elől az irányból kitérítés, új irányba berántás, vagy a jó irányból akaratlan kitérülés utáni visszairányítás, hátul az új irányba ívre vezetés, kezdeményezés, vagy lekövetés történt.  Leegyszerűsítve az első kormányos irányba „húzta” a kenu orrát, a hátsó irányba „tolta” a kenu farát, mielőtt még a rohanó víz  oldalba kapta volna a hajót. A szükség szülte elől-hátul kormányzásból nőtt ki az a briliáns technikai repertoár, mely a mai vadvízi kajakosokat, kenusokat oly meggyőzővé teszi. És fordítva, minden, amit ma számítógép tervezésű hajóinkban tudunk, alapjaiban megvolt a voyageur  canoe-k világában. Az elől-hátul kormányzás tehát ezekben a hajókban teljesedett ki, és lett alapja a későbbi klasszikus kanadai felállásnak – egy kenu-két ember-, ahol az első és hátsó embernek egymástól részben eltérő, de egyenrangú, pontosan meghatározott feladata, és saját technikája alakult ki. Az elől-hátul kormányzás lehetőséget adott az íveken manőverezésre, ami a rekreációs kenuzás kialakulásával szépen feledésbe is merült, és csak az 1940-es évektől tér majd vissza.

VOLAPÁT  Kanada dollár  voyageur mankónak

Az elöl – hátul kormányzás létszükséglet volt, spontánul alakult ki minden olyan kenuban, amely sikerrel akart megküzdeni a vad kanadai folyamokkal.

A voyageur kenu alapvető abban az értelemben is, hogy minden, amit ma egy kezdő vízitúrázónak meg akarunk tanítani, fellelhető a csapat kenuzás e korai, tökéletes helyzeteket teremtő, és tökéletes elvárásokat megfogalmazó formájában.

A képre kattintva egy kedves filmet nézhetsz minderről

Evolucio

Kenutúráink gyökerei


A kenuzás hőskora

Kanadában az elsők között használt felfedező útjain kenut Samuel de Champlain (1570-1635), s bár tengeri kenukról említést tesznek a nyugati világ hajós felfedezői már jóval korábban is,  az ő naplójában olvasható a tisztán belvízi kéreg kenuról szóló első elismerés:

„Hatalmas munkát és fáradságot jelentene, ha valaki mindazt hajóról látni akarná, amit célul tűzött ki maga elé, kivéve, ha nagyon sok pénzt szánna rá……a vadak kenuival azonban szabadon és gyorsan keresztül-kasul be lehet járni az országot……” (1603. július 2.) . 1603-ban Aymar de Chaste a kanadai prémkereskedelem monopóliumának tulajdonosa megbízta,  Samuel-t, derítse fel a Szent Lőrinc folyó vidékét, keressen utat Kína felé.  Champlainre mély benyomást tett az őslakosok (montagnais)  tudása,  ahogy kenuikat irányították, és főleg, ahogy a kenu számára leküzdhetetlen zuhatagokon egyszerűen a parton  szállították át a könnyű kenut. A franciák kimondottan a zuhatagokon való átkelésre terveztek egy kis egy személyes csónakot, ami azonban használhatatlannak bizonyult. Champlain volt az első, aki kimondta, hogy az európai hajózási technika a kanadai vadon vizeire alkalmatlan, a könnyű, szállítható, gyorsan elkészíthető, kis merülésű, ezért sekély vízben is használható és nagy teherbírású nyírfa kéreg kenu viszont tökéletesen megfelel a szárazföld vízi úton történő felderítésére. Champlain kapcsolatot teremtő képessége  kiváló volt, utazásai során az algonkin, huron, és ottawa indiánok is bizalmukba fogadták, tanították. Ő volt tehát az első, fehér ember, aki szervezett formában kéreg kenuval tett felfedező utakat a keleti part vidékén, a Szent Lőrinc folyón,  és a szárazföld belseje felé. Vízitúrázásunk  fő eszköze a kanadai fejlődési vonalból  származó  indián mintájú túra kenu, ezért  Champlaint kell a kenu túrázás atyjának tekinteni.

 kelly_champlain_quebecc  kelly_champlain_col pierre_esprit_radisson1121216

Nem lehet említés nélkül hagyni   Pierre-Esprit Radisson -t és Medárd Chouart des Grosseilliers-t, akik kalandos életük  során véghezvitt tetteikkel egész Kanada, kicsit az Egyesült Államok, a prémkereskedelem felfuttatása révén pedig elsősorban a kenuzás történetébe is beírták nevüket.

Radisson 1641-be n született Franciaországban, és még csak 16 éves volt, amikor az irokéz indiánok fogságába került. Az irokézek kínzásaitól csak úgy menekülhetett meg, hogy egy indián asszony örökbe fogadta.

Pierre Esprit Radisson2 Pierre Esprit Radisson.jpg1  Pierre Esprit Radisson

Idővel megszökött az indiánoktól, és miután megismerkedett Grosseilliers-vel, főképp annak bájos nővérével, a vadonban szerzett ismereteit felhasználva egy Colbert nevű gyarmatügyi államtitkár   támogatásával nekivágott Kanada rengetegeinek, hogy újabb területeket derítsen fel az akkor már nagy távlatokkal  kecsegtető prémkereskedelem számára. Útjuk nagy részét nyírfa kéreg kenukon tették meg, vad, ismeretlen folyókon, sellőkön, zuhatagokon, gyakran folyással szemben haladva, és az őserdő minden veszélyét túlélve  végül hatalmas mennyiségű prémmel tértek vissza. Útjukkal megnyitották az utat a vízen közlekedés, és a kenu felhasználása előtt. Ők fogalmazták meg először, hogy állandó francia telepet kellene felállítani a Hudson öböl partján, ahonnan már hajókkal lehetne tovább szállítani a kenukon  érkező prémet.


Megbízójuk, Colbert azonban nem akarván összetűzést az angolokkal, erről hallani sem akart, sőt Radissonék hirtelen nem kívánatosak lettek a finnyás francia udvar szemében,  mire ők  1667-ben a brit II. Károly elé tárták  terveiket, aki jóval fogékonyabb volt azokra, és elképzelésüket valóra váltva1670-ben Rupert herceg az őt támogató prémkereskedőkkel megalapította a Hudson´s Bay Company-t, amely az 1682-ben mégiscsak megalakult francia konkurens, a Compagnie du Nord (Radissont és Chouart végül ebben is benne volt) kifüstölése után máig a kanadai prémek elsőszámú importőre. 1671-tôl elárasztották Európát a finomabbnál finomabb prémek.

A HBC rohamosan  terjeszkedett nyugat felé,  közben egyre nagyobb területeket térképezve fel. Lezüllesztés helyett tervszerűen  együttműködtek az indiánokkal, rávették őket a nagy kenuk megépítésére, és kialakították a voyageur  brigádokat,  trapper-eket fogadtak, és tisztességes árat fizettek a leadott prémekért. A fizetőeszköz ritkán volt pénz,  többnyire  puska, lőpor, balta, szövet, takaró, edények.

bdv_233408  V currier_voyageurs

Délen a hétéves háborúba torkollott a bevándorlók tömeges érkezése, a franciák meggyengülése ellenére az angolok  adóemelésekkel igyekeztek fedezni emelkedő hadi kiadásaikat, ami végül a brit korona elleni, George Washington vezette lázadáshoz vezetett. Az 1775-tôl 1783-ig tartó Függetlenségi Háború eredményeként Új-Anglia helyén megalakult a függetlenné vált államok szövetsége, az Amerikai Egyesült Államok.

A vereséget szenvedett  királyhű  britek tömegesen menekültek a Szt. Lőrinc folyótól, ill. a Nagy Tavaktól északra fekvő területekre, amit eddigre a franciák már belaktak. A franciák nem avatkoztak be a Függetlenségi Háborúba, a britek pedig igyekeztek kerülni a konfliktusokat, ezért felhagytak adóreformjaik erőltetésével. Ezzel Kanada megerősödését is elősegítették.

Az Amerika két partja közti útvonal feltárása létkérdés volt a virágzó prémkereskedelemnek, ezért egy  skót fiatalember, Alexander Mackenzie,  aki tisztviselőként dolgozott egy szőrmekereskedésben, annak érdekében, hogy betársulhasson az üzletbe, vállalta, hogy  felderíti a vízi közlekedés  lehetőségét Amerika keleti és nyugati partja között. 1787-ben Montreálból észak-nyugat felé indult neki a laza 5000 km-es  útnak, de Fort Chipewyan után északnak tartott, és a Csendes óceán helyett az Északi Sarki tengeren kötött ki. Második útján eleve Fort Chipewyanból indulva, a Peace folyón kenuval nyugatnak tartott, és több, mint 1000 km-t árral szemben evezve hihetetlen szenvedések, csáklyázások, átemelések, hajótörések, sodrás elleni kenu vontatások, a nyugati parton ellenséges indiánok támadásai közepette végül a Csendes – óceán  közvetlen közelébe ért. Kereskedelmi szempontból útja sikertelen volt ugyan, de útja  a kéregkenu és saját diadala lett.  


Alexander Mackenzie    Alexander Mackenzie 1787 

Az említetteken kívül még számtalan névtelen, és néhány nagy utazó igyekezett Kanada útjait feltárni. David Thompson részletekbe menő térképeket készített, és jó kapcsolatokat épített ki az indiánokkal, az ő útmutatásai alapján indult utjaira Lewis és Clark expedíció. Mi azonban nem folytatjuk a felfedezők felsorolását, mert elértünk a második nagy korszakhoz. 

lewis_&_clark_low_columbia

« Régebbi bejegyzések