EVENTUS KENUKLUB Egzotikus – vízitúrák szervezése

Tennivalók borulás esetén

Egyelőre csak vizes lettél. Ha rajtad volt a mentőmellény, és be is csatoltad, akkor még rajtad is van, és bármi történik, fenntart. A jó kenu akkor is megtartja a teljes legénységet, ha színültig telik vízzel (ez egyébként előírás), kapaszkodj bátran bele. Akinek a lapát a kezében maradt, (az csokit kap a parton), neki a lapát is nagy segítség.

Nagyon fontos, hogy ha valaki nem tud feljönni a víz alól, akkor nem az ég szakadt rá, csak a kenu van fölötte, kicsivel odébb tiszta a levegő (és főleg van).

Igyekezz uralkodni a pánikon, amit a hideg víz okoz, ha segítség jön, nem érdemes ordítani vele. A kiabálással rohamosan fogy az erőd. A segítő hajónak, ha az kenu, kajak, nem az oldalába, hanem az orrába, farába kapaszkodj, de csak ha erre felszólítanak. Nagyobb hajóba is csak akkor akarjunk bemászni, ha hívnak. A mentés – ha nincs egyéb baj, fuldoklás, pánik, ájulás- , nyílt vízen annyiból áll, hogy a mentőhajó megpróbálja a kenut kiszedni a vízből, (felfordult helyzetben orrát kiemeli, merőlegesen saját hajójára támasztja, majd keresztben ráhúzza, az így kiürült kenut visszafordítja, és becsúsztatja a vízbe) és besegít. Folyó vízen kiviszi a partra. Ne várjunk többet! Ha valaki pánikol, valószínűleg szelíden ártalmatlanná teszik, hogy segíthessenek.  

Boruláskor, ha a csapat tagjai lelkesen odavágtatnak a helyszínre, abból mindig fejetlenség, és újabb baj születik. Senki soha ne ugorjon a hajóból a vízbe, hogy mentsen, hacsak nem képzett vízimentő. Ezzel könnyen felborítja saját hajóját is. Ha vízből mentesz, óvatosan csusszanj bele a vízbe, de saját hajód ne maradjon irányítás nélkül, ha kormányos vagy, ki kell nevezni valakit kormányosnak.  A mentésben alapszabály, hogy alulról – mármint a folyással szemben – közelítjük meg a vízbe pottyantakat. Első az ember, csak utána jöhet a felszerelés.

Az önmentés nyílt vízen abból áll, hogy minél előbb vissza kell fordítani a hajót, fejeket megszámolni, majd meg kell próbálni csökkenteni a benne lévő vizet. Ennek egyik lehetősége hármas, négyes kenuknál, hogy a hajó egyik végét víz alá nyomjuk, és miután a kiálló másik végéből idezúduló víz elfolyt hirtelen előre lökjük. Ez hosszában is, kerestben is működik. Ha ügyesek voltunk, kiürül annyira, hogy miközben a többiek rögzítik, egy ember valamelyik végénél visszamászhat, és kimerheti a maradék vizet. Ha leér a lábunk, a felfordult kenu alá bújva megemeljük a víz színe fölé, majd hirtelen fellökjük és ezzel együtt a fenekére fordítjuk. Mély vízben a kenu oldalát lenyomva és előre lökve is próbálkozhatsz. Cél, hogy egy ember be tudjon mászni és megkezdhesse a víz kimerését.

Sima boruláskor ki kell vontatni a hajót a partra (erre kiválóan alkalmas a kikötő kötél, a kötéllel kiúszol és a lábadon állva húzod ki a hajót, nem a hajóval úszol, persze a nagy Dunán ez kicsit nehézkes), kiöntöd a vizet, visszaszállsz. Részletesebb mentési technikákat kenuiskolánkban ismerhetsz meg. 

A mentőhajó legénysége  alsó lapáttámasszal biztosítja a hajót, a kormányos a felborult kishajót, ha tudja, a végénél fogva lassan felfordítva elkezdi kiemelni, időt adva a víznek, hogy ha a test levegőt kapott, kifolyjon. Ha kell, a fenti módon teljesen kiüríti. A lapátokat a két hajó peremén keresztben rögzítve segít beszállni, de óvatosan. Ha van part a közelben, a hajót és a legénységet kivontatjuk, ha nincs, a két kenut egymás mellé húzzuk, a lapátokat keresztbe fektetjük rajtuk és rájuk támaszkodunk. A lapátot a merevítővel összefoghatjuk. Így stabilizálva nyugodtan bemászhat a legénység. Ha nem tudunk a hajón segíteni (pl. ha nagy a hullámzás, szél),  saját csapatunkat biztonságba kell helyezni,  segítséget kell hívni és a legénységet biztosítani.

Magyarországi folyóvizeinken  szinte egyetlen igazi veszélyforrás a bedőlt fa.                  Ha kanyarban a külső íven hajózunk, szinte mindig találkozunk a sodrás által alámosott gyökerű, félig, vagy teljesen bedőlt fával, hídlábaknál feltorlódott uszadékkal, rőzsegáttal. Ha ennek közelében, vagy ennek nekiütközve borulunk, mindenképpen el kell kerülni, hogy a víz nyomása bevigyen alá.  Az ütközött hajót a víz nyomása pillanatok alatt oldalra fordítja, így már nagy felületen támadhatja, és a sodrás felőli, felső peremét aláfordítja.

Ütközéskor –  – a lehető leggyorsabban – lehetőleg vezényszóra még a kenuból -, fel kel mászni a belógó ágakra, de erre általában kevés időnk van. Nem kell ahhoz gyors folyás, csak egy kis szűkület – ezt maga a bedőlt fa is okozhatja -, hogy a nyomás könnyedén bevigyen egy kenut a fa alá. Ha ide bekerülünk, onnan nagyon nehéz kiszabadulni.

Hasonló veszélyt jelent az áradásokkal, viharokkal bemosódó uszadék torlódásakor kialakuló rőzsegát, amelyhez még kanyar sem kell, áthatolhatatlan, életveszélyes akadályt jelent. Alapszabályként tanítsuk meg, hogy nehezebb vizeinken a kis ívhez közelebb kell hajózni, ill. az elől haladó túravezető irányjelzéseit kell figyelni. A túrán minden vízen töltött percben működnie kell a hírláncnak.

Legjobb azonban, ha a szakaszt jól ismerő túravezetőre, az ő megelőző utasításaira bízzuk magunkat, akinél jó, ha van erős tartalék kötél, fejsze, összecsukható fűrész és min. egy Z-draghoz elegendő felszerelés, olykor csak ezek segítségével tudja kiszabadítani az elsüllyedt kenut.