Kenutúráink gyökerei


A kenuzás hőskora

Kanadában az elsők között használt felfedező útjain kenut Samuel de Champlain (1570-1635), s bár tengeri kenukról említést tesznek a nyugati világ hajós felfedezői már jóval korábban is,  az ő naplójában olvasható a tisztán belvízi kéreg kenuról szóló első elismerés:

„Hatalmas munkát és fáradságot jelentene, ha valaki mindazt hajóról látni akarná, amit célul tűzött ki maga elé, kivéve, ha nagyon sok pénzt szánna rá……a vadak kenuival azonban szabadon és gyorsan keresztül-kasul be lehet járni az országot……” (1603. július 2.) . 1603-ban Aymar de Chaste a kanadai prémkereskedelem monopóliumának tulajdonosa megbízta,  Samuel-t, derítse fel a Szent Lőrinc folyó vidékét, keressen utat Kína felé.  Champlainre mély benyomást tett az őslakosok (montagnais)  tudása,  ahogy kenuikat irányították, és főleg, ahogy a kenu számára leküzdhetetlen zuhatagokon egyszerűen a parton  szállították át a könnyű kenut. A franciák kimondottan a zuhatagokon való átkelésre terveztek egy kis egy személyes csónakot, ami azonban használhatatlannak bizonyult. Champlain volt az első, aki kimondta, hogy az európai hajózási technika a kanadai vadon vizeire alkalmatlan, a könnyű, szállítható, gyorsan elkészíthető, kis merülésű, ezért sekély vízben is használható és nagy teherbírású nyírfa kéreg kenu viszont tökéletesen megfelel a szárazföld vízi úton történő felderítésére. Champlain kapcsolatot teremtő képessége  kiváló volt, utazásai során az algonkin, huron, és ottawa indiánok is bizalmukba fogadták, tanították. Ő volt tehát az első, fehér ember, aki szervezett formában kéreg kenuval tett felfedező utakat a keleti part vidékén, a Szent Lőrinc folyón,  és a szárazföld belseje felé. Vízitúrázásunk  fő eszköze a kanadai fejlődési vonalból  származó  indián mintájú túra kenu, ezért  Champlaint kell a kenu túrázás atyjának tekinteni.

 kelly_champlain_quebecc  kelly_champlain_col pierre_esprit_radisson1121216

Nem lehet említés nélkül hagyni   Pierre-Esprit Radisson -t és Medárd Chouart des Grosseilliers-t, akik kalandos életük  során véghezvitt tetteikkel egész Kanada, kicsit az Egyesült Államok, a prémkereskedelem felfuttatása révén pedig elsősorban a kenuzás történetébe is beírták nevüket.

Radisson 1641-be n született Franciaországban, és még csak 16 éves volt, amikor az irokéz indiánok fogságába került. Az irokézek kínzásaitól csak úgy menekülhetett meg, hogy egy indián asszony örökbe fogadta.

Pierre Esprit Radisson2 Pierre Esprit Radisson.jpg1  Pierre Esprit Radisson

Idővel megszökött az indiánoktól, és miután megismerkedett Grosseilliers-vel, főképp annak bájos nővérével, a vadonban szerzett ismereteit felhasználva egy Colbert nevű gyarmatügyi államtitkár   támogatásával nekivágott Kanada rengetegeinek, hogy újabb területeket derítsen fel az akkor már nagy távlatokkal  kecsegtető prémkereskedelem számára. Útjuk nagy részét nyírfa kéreg kenukon tették meg, vad, ismeretlen folyókon, sellőkön, zuhatagokon, gyakran folyással szemben haladva, és az őserdő minden veszélyét túlélve  végül hatalmas mennyiségű prémmel tértek vissza. Útjukkal megnyitották az utat a vízen közlekedés, és a kenu felhasználása előtt. Ők fogalmazták meg először, hogy állandó francia telepet kellene felállítani a Hudson öböl partján, ahonnan már hajókkal lehetne tovább szállítani a kenukon  érkező prémet.


Megbízójuk, Colbert azonban nem akarván összetűzést az angolokkal, erről hallani sem akart, sőt Radissonék hirtelen nem kívánatosak lettek a finnyás francia udvar szemében,  mire ők  1667-ben a brit II. Károly elé tárták  terveiket, aki jóval fogékonyabb volt azokra, és elképzelésüket valóra váltva1670-ben Rupert herceg az őt támogató prémkereskedőkkel megalapította a Hudson´s Bay Company-t, amely az 1682-ben mégiscsak megalakult francia konkurens, a Compagnie du Nord (Radissont és Chouart végül ebben is benne volt) kifüstölése után máig a kanadai prémek elsőszámú importőre. 1671-tôl elárasztották Európát a finomabbnál finomabb prémek.

A HBC rohamosan  terjeszkedett nyugat felé,  közben egyre nagyobb területeket térképezve fel. Lezüllesztés helyett tervszerűen  együttműködtek az indiánokkal, rávették őket a nagy kenuk megépítésére, és kialakították a voyageur  brigádokat,  trapper-eket fogadtak, és tisztességes árat fizettek a leadott prémekért. A fizetőeszköz ritkán volt pénz,  többnyire  puska, lőpor, balta, szövet, takaró, edények.

bdv_233408  V currier_voyageurs

Délen a hétéves háborúba torkollott a bevándorlók tömeges érkezése, a franciák meggyengülése ellenére az angolok  adóemelésekkel igyekeztek fedezni emelkedő hadi kiadásaikat, ami végül a brit korona elleni, George Washington vezette lázadáshoz vezetett. Az 1775-tôl 1783-ig tartó Függetlenségi Háború eredményeként Új-Anglia helyén megalakult a függetlenné vált államok szövetsége, az Amerikai Egyesült Államok.

A vereséget szenvedett  királyhű  britek tömegesen menekültek a Szt. Lőrinc folyótól, ill. a Nagy Tavaktól északra fekvő területekre, amit eddigre a franciák már belaktak. A franciák nem avatkoztak be a Függetlenségi Háborúba, a britek pedig igyekeztek kerülni a konfliktusokat, ezért felhagytak adóreformjaik erőltetésével. Ezzel Kanada megerősödését is elősegítették.

Az Amerika két partja közti útvonal feltárása létkérdés volt a virágzó prémkereskedelemnek, ezért egy  skót fiatalember, Alexander Mackenzie,  aki tisztviselőként dolgozott egy szőrmekereskedésben, annak érdekében, hogy betársulhasson az üzletbe, vállalta, hogy  felderíti a vízi közlekedés  lehetőségét Amerika keleti és nyugati partja között. 1787-ben Montreálból észak-nyugat felé indult neki a laza 5000 km-es  útnak, de Fort Chipewyan után északnak tartott, és a Csendes óceán helyett az Északi Sarki tengeren kötött ki. Második útján eleve Fort Chipewyanból indulva, a Peace folyón kenuval nyugatnak tartott, és több, mint 1000 km-t árral szemben evezve hihetetlen szenvedések, csáklyázások, átemelések, hajótörések, sodrás elleni kenu vontatások, a nyugati parton ellenséges indiánok támadásai közepette végül a Csendes – óceán  közvetlen közelébe ért. Kereskedelmi szempontból útja sikertelen volt ugyan, de útja  a kéregkenu és saját diadala lett.  


Alexander Mackenzie    Alexander Mackenzie 1787 

Az említetteken kívül még számtalan névtelen, és néhány nagy utazó igyekezett Kanada útjait feltárni. David Thompson részletekbe menő térképeket készített, és jó kapcsolatokat épített ki az indiánokkal, az ő útmutatásai alapján indult utjaira Lewis és Clark expedíció. Mi azonban nem folytatjuk a felfedezők felsorolását, mert elértünk a második nagy korszakhoz. 

lewis_&_clark_low_columbia

1 hozzászólás a(z) “Kenutúráink gyökerei” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli:
search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close